A hazai, túlnyomórészt telepített, idegenhonos fenyveseket nem kímélik a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai. Éppen ezért az erdészek komoly szakmai munkával próbálják a pusztuló tűlevelű állományokat őshonos lombos fajokból álló erdőkké alakítani. Ennek egy követendő gyakorlatát láthatjuk Baranyában, a Mecsekerdő Zrt. Pécsváradi Erdészeténél.
Magyarországon nagyjából 180 ezer hektár fenyves található, ez az összes hazai erdőterület megközelítőleg egytizede, és ennek is csupán elenyésző része őshonos állomány. A hazai fenyőerdők területe az elmúlt évtizedben körülbelül ötödével csökkent. Ennek legfőbb oka, hogy a hazai fenyvesek kevésbé ellenállóak a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben. Egyre kevésbé tolerálják a szélsőséges eloszlású csapadékot, a hosszú, száraz, perzselő nyarakat, a talajvízszint csökkenését. A területcsökkenés tehát egyrészt a természetes pusztulásból adódik, másrészt az erdőgazdálkodók törekvéséből, hogy – ahol lehet – a veszélyeztetett, rossz állapotú, idegenhonos fenyőállományt ellenálló és egészséges hazai lombos fafajokból álló erdőre cseréljék.
Ilyen átalakítás zajlik többek között a Mecsekerdő Zrt. területén, Berekalján. Itt egykor egy falu bújt meg a mecseki lankák alatt. A német ajkú lakosságot azonban a második világháború után kitelepítették, és az elnéptelenedett település szántóinak, gyümölcsöseinek helyén az ötvenes években erdőt hoztak létre – jellemzően a korszak „slágerfajából”, az erdei fenyőből.
Az elöregedett, hatvan év feletti állományok nincsenek jó egészségi állapotban. A már említett klímaváltozás az itteni, nem őshonos, betelepített erdei fenyőket sem kíméli. „Nagyjából tíz évünk van átalakítani egy ilyen állományt” – mondja dr. Molnár Dénes, a Mecsekerdő Pécsváradi erdészetének erdőgondnoka – „ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy egy ilyen idősödő fenyves tíz év alatt össze is omlik.”
A Mecsekerdő területén az országos átlagnál jóval alacsonyabb, mindössze 1,5 százalék a fenyvesek aránya. Ezek között is különleges helyzetben van Berekalja: míg az ötvenes évek nagy fenyőprogramjában a fenyőfajokat elsősorban homokos talajokon, kopárfásításoknál alkalmazták, addig ezen a területen jó minőségű erdőtalaj található. Ezért az átalakítás zökkenőmentesen megvalósítható, amit az is bizonyít, hogy az már egyébként is zajlik természetes folyamatok eredményeként. Cser-, mezei juhar-, gyertyán- és hárscsemeték növekednek a pusztuló fenyők egyre kevésbé záródó koronái alatt. „A mi feladatunk az, hogy a természetes folyamatokat segítsük és koordináljuk az erdő átalakulását” – magyarázza Molnár Dénes – „Szerencsénk, hogy a természet a kezünk alá dolgozik, ráadásul helyi szaporítóanyaggal. Ennek az az előnye, hogy ezek az egyedek már adaptálódtak a helyi viszonyokhoz, és várhatóan az utódállományuk is otthonosan fogja érezni magát itt. Így hamarosan egészséges lombos erdő áll majd az összeomló fenyves helyén.”
A Mecsekerdő berekalji erdőátalakításáról készült videóriport ezen a linken nézhető meg.